Most egy időre elköszönök, elég nagy váltás elé nézünk.Két év után hazaköltözünk, egy nyugis barátságos kisvárosból ismét a nyüzsis Budapestre. (Amit nagyon imádok!!!) Lezárult életem egyik sok kihívással teli, de gyönyörű időszaka. Néhány hihetetlen jó barátot találtunk,rengeteget tanultunk, nagyon önállóak lettük. Sok jó dolgot kipróbálhatta. Ráéreztünk mennyire szoros kis család vagyunk, egymásért és magunknak éltünk.Kicsit szomorkodom, de a barátok megmaradnak és tudom hogy otthon is nagyon sokan várnak már minket. Rengeteg tervem és álmom van, igyekszem azokra összpontosítani.
3 megjegyzés:
Drága Babócám!
Nagyon igaz amit irtál szomoruságról és örömröl.
Itthon ujabb kihivások és nagy változások várnak Rátok és rengeteg szeretet ami segit az álmaitok megvalósitásában. Mami
Barbi!
Az egyik barát, aki itthon kitartóan a napokat visszaszámolva vár rád/rátok az én és a kis családom! Örülök, hogy megint tudunk majd osztozni örömben és remélem álomban egyaránt:-))))) Puszi Trixi
Mami,mar nem is faj annyira mert üres a haz.Värom hogy talälkozzunk,addig pihenj sokat hogy az unokäk ne färasszanak le annyira.
Trixi, dräga vagy. Tegnap hivtalak csak nem voltatok otthon.Majd pletyozunk megint nagyokat mig a skacok szetszedik a lakäst:)
Megjegyzés küldése