Azt észrevettem a sulikezdés óta, hogy mindig egyre lassabban készülünk el. Már nem mindegy milyen ruhát készítek ki Fruzsinak, a hajfonatoknak egyre divatosabban kell kinézni, nem mindegy hány, hol lóg és hogy van összetekerve.
Ma már késésben voltunk, indulás előtt jó büdösre eszméltem, a gyöngyis asztalról elcsent körömlakkot "nem direkt volt" a körmeire kente. (Nekem még véletlenül soha nem ugrottak a körmömre)
Lóhalálában futok utánuk a lépcsőn a száz cócmókommal, mire látom hogy Fruzsira egy fiú várt a házunk előtt?????
Jaj mi jön még,egyre nőnek.....